Tamás Ildikó története: egy sikeres kutató és modell az arctorna útján

Közel két évvel ezelőtt találkoztam Tamás Ildivel, amikor a Süel szervezésében tartottam arctorna workshopot a márka top vevőinek. A kedvesen mosolygó és végig komoly érdeklődéssel figyelő Ildi azonnal szimpatikus lett nekem. Éreztem, hogy itt nem ér véget a kapcsolatunk, és így is lett. Workshop után elvégezte a harminc órás tréninget is, rendszeresen jár arctorna edzésekre, kiegészítésként pedig használja a Joyo arctorna programot.

Ildi egy rendkívül elfoglalt kutató, édesanya, egyetemi oktató, több könyv szerzője, fotó- és kifutómodell, szép és sikeres nő, aki tudja, hogy nem elég megérteni vagy megtanulni valamit, hanem kitartóan tenni is kell azért, hogy elérjük a kitűzött célt. Olvassátok szeretettel a történetét, melyet ő maga írt ❤️

Bemutatkozás

Sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a külső és a belső harmónia milyen szoros egységet alkot, hogy számos dologba nem kell beletörődni, mert sokat tehetünk az önbizalomteli mindennapokért.

Én kutató vagyok, a tudományos életben létezem, és ebben a közegben talán a sztereotípiák is a külsőségek fontossága ellen szólnak. Ezért is tekinthető szokatlannak, hogy modellként is megjelenek időnként, ha felkérést kapok arra, hogy magyar ruha- és ékszertezvezők gyönyörű alkotásait mutassam be fotókon, vagy akár a kifutón. Ráadásul a 40-es éveim végén. Hogy ilyen színes életem legyen, amiben a szellemi értékek, tudományos teljesítmény iránti elhivatottságom mellett adózni tudok az esztétikai és egészséges élettel kapcsolatos témák iránti lelkesedésemnek is, központi jelentőségű mindaz, amit Mudra Mónitól tanultam és tanulok továbbra is.

Hiszem, hogy konkrét és egyedi esetekből, őszinte tapasztalatok megosztásából sokkal többet nyerhetünk, érthetünk meg, mint puszta adatokból, általános tényekből. Azok közé tartozom, akik elkerülik az invazív beavatkozásokat, vagyis (balesetettől vagy súlyos betegségtől eltekintve) nem fordulnának plasztikai megoldásokhoz, feltöltő injekciókhoz. Elérhető alternatívként arcmasszázsra jártam, de minden jótékony hatása mellett ez már nem volt kielégítő. Ezért is figyeltem fel az arctornára, ami az elmúlt években kezdett csak bekerülni a köztudatba és elérhető módszerré válni.

Találkozásom az arctornával: workshop és az első tapasztalatok

Első alkalommal egy workshopon vettem részt, amit a Süel márka tervezője, Csillag Zsuzsi szervezett a vásárlói körének kedveskedve. Korábban a közösségi médiában már találkoztam az „Arctorna Mónival” szolgáltatásaival, így most örültem az offline lehetőségnek, és hogy személyesen járhatok utána a kíváncsiságomnak.

Amikor Mónit először láttam, nem tudtam, hány éves lehet, gondoltam, valahol a 30-as 40-es éveinek fordulóján jár. Aztán, amikor a jelenlévők bemutatkoztak és elmondták hány évesek, köztük Móni is, őszinte ámulattal konstatáltam, hogy 14-15 év előnye van a korával szemben.

A workshopon történő részvételt mindenkinek ajánlom, számomra így volt a legkönnyebb megismerkedni az edzés alapjaival: hogyan tudjuk megfelelő erősséggel, pontossággal takarni a megfelelő területeken a bőrt, hogyan találjuk meg és tudjuk külön feszíteni azokat az izomcsoportokat, amelyekkel dolgozunk.

Ilyenkor szembesül vele az ember, hogy nemcsak a testedzéssel kell foglalkozni a jó fizikai (és szellemi) kondícióért. Az elhanyagolt izomcsoportok gyengeségével történő szembesülést biztosan sokan tapasztalták már egy nem tervezett lépcsőzés, vagy „futás a busz után” alkalmaival. Az arcizmokkal kapcsolatban egy ilyen felfedezéshez tudatosabb kontroll kell, alattomosabban tapadnak le és sorvadnak az izmok, és ennek már csak külső jeleivel találkozunk. Valóban, én is a saját tükörképem változásával kapcsolatban érzékeltem ezt.

Sajnos az arc bizonyos területeinek izmait nem dolgoztatjuk eléggé a gesztikulációval, rágással stb. Számomra az volt igazán erőteljes felimerés abban, hogy szükségem van az arctornára, amikor Móni instrukcióit követve rádöbbentem, hogy a homlok- vagy a rágóizmaim milyen gyengék, alig tudom függetlenül mozgásba hozni őket. Az is érdekes tapasztalat volt, hogy másoknak a számomra könnyűnek bizonyuló arctájgyakorlatok (pl. az orca és a nyak) jelentettek kihívást. Szerintem ezeknek a különbségeknek a létezése (hogy személyenként mennyire másként gyengülnek a különböző arctájak izomcsoportjai) elég bizonyítéka annak, hogy az arcizmok mindegyikének tónusban tartása csak célzott edzésekkel lehetséges.

Azt gondolom, a workshopnak a bizalom kialakításában is fontos szerepe van, hiszen, azon túl, hogy az oktató megjelenése hitelesíti az általa oktatott technikát, a személyisége is fontos abban, hogyan tud minket motiválni. A magas szakmai színvonal mellett mindig is fontosnak tekintettem az emberi oldalt, a lelkesedést, az őszinte segíteni akarást és alapos figyelmet, amit én az első alkalomtól rendíthetetlenül érzek minden egyes edzés során. Móni ilyen elragadó egyéniség.

Workshop után irány az online tréning és edzésprogram

Mint minden edzés esetében, a rendszeresség és a kitartó türelem hozza meg a munka gyümölcsét. Miután személyes ellenőrzés mellett elsajátítottam a bőr takarását és az alapgyakorlatokat, vagyis a különböző arctájak izomcsoportjainak feszítését, jöhetett a folytatás. Az első próbálkozások után korábban soha nem tapasztalt bizsergést és izomláz jellegű érzést tapasztaltam az arcomon. Nem volt kérdéses, hogy valóban érdemes megtanulni ”bánni” az arcizmunkkal és ugyanúgy tónusba lehet hozni őket, mint bármely más izomcsoportot.

De miért is érdemes erősíteni, esetleg növelni az izomzatot az arcon? Egyrészt a bőrünk egészsége miatt: a torna serkenti a vérkeringést, ezáltal az arcbőr tápanyagellátását. Másrészt szinten tartja a bőr rugalmasságát, az izomkötegek vastagodása pedig olyan, mint egy feltöltés: ellene hat a megereszkedett arckontúrnak vagy szemhéjaknak, és tónusos, fiatalos megjelenés a végeredmény.

Nagyon szeretem, hogy Móni mindig beszél nekünk a torna élettani hatásairól, és anatómiai illusztrációkat is használ, amik nagyon motiválóak, és segítik a gyakorlati rész megértését.

Az online tréning felkészítő szakaszában kis létszámban vettünk részt, ami biztosította a személyességet, volt idő a kérdéseink, aggodalmaink tisztázására. Szisztematikusan felépítve, fokozatosan ismerkedtünk a különféle technikákkal, a megfeszített izmok irányba mozgatásával, amelyek között csavaró jellegű, kifelé toló mozdulatsorok is szerepeltek, minden olyan összetevő, aminek a használatára a későbbi edzés során szükség lesz.

Bevallom, én nagyon szerettem ezeket a kondícionáló alkalmakat, mindig rácsodálkozás volt, mi mindenre vagyunk képesek, és nem mellesleg, nagyon motiváló volt látni nemcsak a saját arcomon, hanem a többi résztvevőén is a változásokat.

Tamás Ildikó